Volt már jó pár együttműködésem az évek során különböző cégekkel, szervezetekkel, alapítványokkal, márkákkal, és biztosan nem mondok újat azzal, hogy minden kollaboráció más és más kihívásokat és örömöket hordoz magában. A skála egyik végén azok az együttműködések állnak, amik nehezen indulnak, sok egyeztetést és egymásra hangolódást igényelnek, és sok időbe telik, amíg olyan megoldásra jutunk, amiben mindkét fél látja magát és egyformán szeret. (Ami pedig egy kollaboráció esetében elengedhetetlen.)
A skála másik végén pedig azok vannak, ahol félszavakból is értjük egymást, gördülékenyen megy a munka, sőt, akár még szabad kezet is kapok, mert a másik fél ismeri a munkám és megbízik bennem. Ha ezen az egyenesen kellene elhelyeznem a TASZ-szal való együttműködésem, akkor mindenképp erre a végére kerülne a skálának.
Majdnem két éve, 2021 májusában landolt a postaládámban a levél, amiben először olvashattam a TASZ gyűlöletkeltés elleni kampányáról. A szervezet munkáját már régóta követtem és fontosnak tartottam, ezért nagyon boldogan olvastam, hogy szeretnék, ha kitűzőt készítenék nekik. Nagyon tetszett a #többkötössze-kampány fő gondolata, hogy bár sokfélék vagyunk, ne a különbségeinkre koncentráljunk, hanem próbáljuk megkeresni azokat az értékeket, amik mindannyiunknak ugyanúgy fontosak, és amik mentén tudunk egymás mellett jól élni.
De hogy lesz ebből pin, hogyan lehet ezt az üzenetet képben megjeleníteni?
Az első kérdés az volt, hogy megjelenjen-e a kitűzőn a kampány szlogene feliratként is, ami így hangzott: Több köt össze, mint ami elválaszt.
Egy kicsi tárgyról és egy teljes mondatról beszélünk, és általában az a tapasztalatom, hogy a feliratos pinek kevésbé népszerűek. De úgy éreztem, hogy ez a szlogen annyira erős, annyira pozitív az üzenete, hogy mindenképp szeretnék feliratos terveket is készíteni. Azt gondoltam, ha messziről nézve is értelmezhető a kitűző formája, nem feltétlenül zavaró, hogy a szöveget csak közelről lehet elolvasni.
Emellett az motoszkált még bennem, hogy évek óta szerettem volna egy alternatív kokárdát készíteni, de szerettem volna, ha ennek is tudok valami plusz tartalmat, vagy egyedi formát adni, nem csak egy sima kokárda lenne fémből. És bár ekkor már bőven túl voltunk március 15-én (azt pedig itt még nem tudtam, hogy végül október 23-án kerülnek majd bemutatásra a pinek), úgy éreztem, ebben a pinben benne van ez a lehetőség, ezért gondoltam, megpróbálok kizárólag a piros-fehér-zöld palettával dolgozni.
Az ötletelésnél az első hívószó, ami eszembe jutott a párbeszéd volt, mert a gyűlöletet sokszor a félelem szüli, ami pedig gyakran az ismeretlenből fakad. És mit tudunk tenni, hogy megismerjük és talán kicsit jobban megértsük a másikat? Hát persze, hogy beszélgetnünk kell vele! Előfordul, hogy valakit először a külseje vagy pár információmorzsa alapján ítélünk meg, aztán a vele való beszélgetés során döbbenünk rá, hogy a céljai, vágyai, nehézségei, erősségei, értékei, félelmei nem is olyan nagyon különböznek a mieinktől. Ezt a fajta párbeszédet szerettem volna az első tervben a szövegbuborékokkal megjeleníteni, még pedig úgy, hogy legyen metszetük, ami láthatóan nagyobb, mint a kívül eső részek, ezzel szimbolizálva az igazán fontos, közös, emberi értékeinket.
Ki gondolta volna, hogy valaha a halmazelmélet jól fog még jönni a matek órán kívül is!
Sőt, a másik irány, amin elindultam szintén ehhez köthető, de itt már a metszet mellett az unió gondolata is foglalkoztatott és az összetartozásra és egységre szerettem volna helyezni a hangsúlyt. A két halmaz uniója itt két arcként jelenik meg, amiknek egészen elmosódnak a határai. A két oldal egymás tökéletes tükörképe, egyetlen apró színbeli különbségtől eltekintve. Ezzel arra szerettem volna utalni, hogy a külsőségeket lebontva a gyűlöltkeltés eszközeként használt “ők és mi”-narratíva eltűnik, és csak a “mi” létezik.
Aztán hirtelen eszembe jutott még valami.
Ugorjunk vissza az időben jó pár hónappal korábbra, 2020 szeptemberébe!
Időről időre szembejönnek mondatok, amik valami miatt nagyon mélyre mennek és nem hagynak nyugodni. Legtöbbször teljesen egyszerű mondatok ezek, amiket akár már nem is először hallok, de valahogy nem jutottak el korábban annyira tisztán a tudatomig. 2020 szeptemberén is volt egy ilyen mondat, amit egy héten belül háromszor is hallottam/olvastam egymástól teljesen függetlenül (egyik alkalommal a Bridgerton című sorozatban hangzott el :D), ezért azt éreztem, hogy nekem ezzel a mondattal dolgom van.
Így hangzott: Agree to disagree.
Vagyis röviden egyetérteni abban, hogy nem értünk egyet. Ez a három angol szó nekem tökéletesen leírja azt, hogy bár nem értek egyet valamiben a másikkal, mégis elfogadom és tiszteletben tartom a véleményét, és nem hagyom, hogy ez a nézetkülönbség határozza meg a vele való kapcsolatomat. Persze lehet, hogy nem leszünk legjobb barátok, de nem is lesz köztünk konfliktus amiatt, hogy másképp látunk dolgokat. Élni és élni hagyni.
Amikor egy gondolat ilyen intenzíven foglalkoztat, a legkönnyebben úgy tudom feldolgozni, ha kirajzolom magamból. Van egy hosszú listám azokból az idézetekből, amik arra várnak, hogy egyszer egy-egy lettering-projekt legyen belőlük, de gyakran előfordul, hogy szembejön valami – mint itt az “Agree to disagree” – és a lista élére tör. Elég ritka, amikor csak magamnak rajzolok és kísérletezhetek, de most pont jutott rá időm. Próbáltam kicsit többet játszani a formákkal, más ecsettel dolgozni, és valamennyire kilépni a saját kereteimből. Ezt viszont a maximalista énem eléggé nehezen viselte, ezért nem is voltam a rajzzal teljesen elégedett. Sokáig szöszöltem vele, de valahogy mégsem tudtam befejezettnek tekinteni, úgyhogy inkább félretettem, hogy majd egyszer visszatérek hozzá.
Ez az alkalom pedig el is jött, amikor rájöttem, hogy a #többkötössze pin üzenete nagyon is hasonló, és gyorsan előástam a képet. Kicsit át kellett dolgoznom, hogy jobban passzoljon az OLOVKA vizuális világába, és persze hogy kitűzősíthető legyen, de közben úgy éreztem, mintha egy kirakós darab a helyére került volna, és titokban ezt szerettem a legjobban a három irány közül. Az pedig a legjobb visszaigazolás volt, amikor végül ez a verzió lett a befutó.
Ez volt tehát a TASZ-pin cseppet sem rövid története. Nagyon hálás vagyok a szervezetnek a felkérésért és nagyon boldog vagyok, hogy mára már többszáz #többkötössze pin talált gazdára. Ha szeretnétek belőlük Ti is, akkor a szabad.gardrób-ban vagy NOS-ban megtaláljátok őket.
Szólj hozzá